Mivel most itthon vagyok, ezért végülis van időm írogatni.
A tegnapi napom olyan volt, mint egy kabaré. De a javamra történt..
Iskolába indulásomkor minden a megszokott ütem történt, futottam a buszhoz, de sosem kéne általában, mindig elérem, de mind1..aztán teltek az órák.. a 4-edik óra testnevelés volt.
Kosaraztunk- nahát én egyszer csak felugrottam, hogy elszedjem vkitől a lasztit.Csak abban a pillanatban sajnos rosszul estem-rá a bokámra. Na hát akkor húzás volt hazafelé (Hmvhelyről- Szentesre). Itthonról meg be a sürgősségire.
Nagyon meglepett, hogy a sürgősségin milyen sokan voltak.. Az, hogy mennyir elhagyatott volt némely ember..Volt egy két érdekes párbeszéd ott, de számomra csak arra világított rá, hogy mennyire nincs szeretve egy- két ember. Szóval bementem a röntgentől kezdve mindenhova, aztán vártam a következő helyre. (Nem történt semmi komolyabb, Istennek hála) Kaptam egy telefont ekkor: Megtudtam, hogy nővérem is jön. Elösször az volt a kérdésem, hogy minek? Aztán tudtam meg, hogy az egyik tanítványát megverték!(: Tehát családi tali történt a sürgősségin. Mondhatom, igen vicces, de mi egy összetartó family vagyunk:D Úgyhogy kb. ennyi volt tegnap a cselekményrésze a napomnak. Most egy hét kényszer szabi van.
Kb ennyi:) Találtam egy-két szép idézetet. Lehet bepaokolom mindjárt.(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése