Vége van a blognak, hűvös szelek járnak.
Nagy bánata van a cinegemadárnak.
Én ebben a bejegyzésben búcsúzok el mindenkitől, akinek valaha is köze volt a blogunkhoz.
Azért hagyjuk abba, mert kicsit elfáradtunk, kevés az időnk (az utóbbi 1 hónapban csak én írtam..:)
A másik ok: nekem kicsit nehezemre esik őszintén leírni a gondolataimat és véleményemet úgy, hogy aztán bárki elolvashassa.
Meg megszoktam, hogy leírom a blogba, mi történt, így aztán nem szóban mondtam el embereknek, csak megadtam a blogcímet. kapcsolatépítő volt, mondhatom.
Csökkenteni is akartam a net előtt töltött időt, mert szükség van arra, hogy erőt vegyek magamon, és jobban ápoljam a kapcsolataimat. :)
Úgyhogy megbeszéltük livivel, hogy most ennek itt a vége.
Nem szűnik meg a blog, mert mi is szeretjük újraolvasni, több mint 2 éves bejegyzéseinket. Milyen nevetséges bejegyzések voltak is azok! :)
Jó volt együtt írni, tudni egymásról, esetleg másoknak is használni...
Livi azt mondta, neki még az íráskészségét is fejlesztette..:D
Na akkor köszönöm, hogy olvastátok, időt szántatok rá biztattatok, tényleg köszönöm. :))
:)
