Igen.. Újra itthon..
Nos, az a 9 nap már el is repült.. Emlékszem, amikor ott ültem szombaton a buszmegben, és azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz.. Tudtam hogy jó, de mégis ott egy kicsit nyomott kedvem volt, hideg is volt, meg túl sok várakozási idő..
Aztán találkoztam Orsival.. Ő egyből a Vasutas zenekarból jött, még haza sem ment, magával cipelte a csongrádi hét összes csomagját.. Tehát elég nehézkes volt a leszállás Békésen (mert együtt utaztunk Csabáról) főleg, hogy ránk is ripakodtak..
Aztán következett a tábori nap. Nekem nagyon szimpatikus volt, úgy éreztem, mintha egy hatalmas pikniken lennék.. És jó volt az igehírdetés is, meg úgy ámblokk minden. Sokkal felszabadultabb szerintem a természetben lenni és hallgatni, gondolkozni és ülni egy pléden.
S ezek után elérkezett a hétfő reggele, azaz a zeneitábor első napja. Nem volt számomra ismeretlen a terep, nagyon könnyen beilleszkedtem az egész rendszerbe, mivel viszonylag állandóak a helyek,emberek és a tanárok is, habár nagyon örültem az új arcoknak, tanároknak is.
Szerintem jobban jártok, ha nem vezetem le a hét összes napját, mert akkor az olvasást már itt meg is unhatnátok(már ha eddig még ez nem történt meg), hiszen egy hét azért mégiscsak egy hét, sok-sok emlékkel, élménnyel.
Szemezgetek: Nagyon tetszettek a reggeli áhitatok, A csapat, a közös beszélgetések, a magánénekesekkel való várakozások közepette lezajló eszmecserék, az ebéd, az esték, amik nagyon hosszúra nyúltak, és emiatt az én arcom is nyúzott volt másnap,, a kézművesek, a klarinétozás, az a sok-sok éneklés, a vegyeskar, az Enthertainer, a közös berregés Orsival Zsuzsa néninél (Szerílla- beszédstyle --rég néztem már a Nemo-t, szóval ha nem jól írtam szegényke nevét, akkor elnézést kívánok) a bajnokságok, azaz a csocsózás, a ping-pong, az, amikor kifeküdtünk Orsival,és néztük a csillagokat...O. Eszterrel és Lauval folytatott tracspartik, a közös séták, a zeneitábor utáni futás, a ZENIT, ahol Orsi fellépett, és mi természetesen megnéztük, a közös filmnézés, az a sok-sok poén, ami elhangzott, és amit kitaláltunk...és a mélyenszántó beszélgetések a Lisztes lányokkal esténként.. Ja, és természetesen Bertával a masszírozás.
Tuti, hogy kihagytam valamit, mert ezt így képtelenség leírni. A lényeg: Én nagyon jól éreztem magam, nehezen hagytam ott Békést, Orsival igaz hogy keveset tudtunk beszélni, mégis ha nyílt rá alkalom, azt kihasználtuk.. És a vasárnapi igehírdetés nekem szólt.. Isten szólt.
Talán ez kellő befejezés is e bejegyzésemnek, mert eljutottam a lényeghez.
A többi sztorit majd máskor..ha eszembejut..ígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése