Egyik szemem sír, a másik nevet

Ma volt ballagás a sulinkban.
Csak az a baj, hogy reggel elfelejtettem, hogy a buszok ritkábban jönnek.
Így aztán vártam fél órát a buszmegállóban, szoknyában.
Csak az a baj, hogy a szél is fújt, így fogtam a szoknyámat, a szatyromat és a hajamat, úgy vártam.
Aztán beértem a suliba a busszal, amelyen a mellettem álló bácsi fokozatosan kiszorított az állóhelyemről.

Mindegy, leszálltam, odaértem a suliba, már minden fel volt díszítve, nem baj...

Aztán ugye felálltunk a terembe, míg a ballagók átvonultak rajta, meg az egész sulin.

És akkor...pont, amikor az első ballagó osztály jött be a termünkbe, belement valami a szemembe!
Valami bogár, vagy nem tudom, de a bal szememből elkezdett patakzani a könny!
Tehát ott áll az osztály, megható pillanat, nekem meg az első sorban ömlik a BAL szememből a könny.
Semmi baj, osztályfőnök először megértően nézett rám, hogy hát ugye megértjük, tudjuk milyen nehéz lehet neked megválni a végzősöktől...aztán elgondolkozhatott rajta, miért csak a bal szememmel könnyezek.
Az igazságot csak Ancsa tudta, aki mellettem állt.

Egyik szemem sírt, a másik nevetett!