Katonadolog

Képzeljétek ma voltam orvosnál..reggel 7-re kellett volna mennem, de hát egy kicsit csúsztam, itt megtehettem. Nagyjából 1,5 órát vártam, ami az én képzeletemben 3 óra volt. Tudjátok hogy mi a kórisme? Fáj a talpam..:D
Most nem viccelek, komolyan. Remélem hogy most rettentően megszántatok,mert körübelül ezt is érdemlem,főként, amikor azt mondta a doktornéni h ezzel okvetlenül 1 hónap múlva is vissza kell mennem. Úgy tűnik, hogy idén nekem 3 gyermeknap adatott.Köszönöm Istenem.
Szóval ma volt időm kottát keresgélni, az egyik osztálytársamnak segíteni, tornázni..
Ugyanis én már tudom azt amit a természet még titkol, és olykor olykor a harcban felülkerekedő napsugarak aláírják a sejtésemet,hogy: lassacskán itt a tavasz!
Ez pedig azt jelenti h megint elkezdek mozogni..rám is fér már=)
Tegnap volt a fodrász nálunk,és levágta a hajam. Most újítottam, aminek az a története, h kint van a szobámban egy kiscsoportos ovis képem ahol van fufrúm..kitaláltam, hogy végülis mi lenne, ha egy kicsit változtatnék a still-en..egy kicsit nagyon..Így van esélyem rá hogy az ovónénik is felismerjenek.
Újra elolvasom Elizabet Elliot: A mindenható árnyékában c. könyvét. Elég lusta vagyok, de az tuti, hogy amikor harmadjára olvasom majd el egy papírral és ceruzával kezdek neki, mert nagyon sok olyan dolgot ír, ami nagyon aktuális, és bátorító. Ismét elgondolkoztam azon hogy mennyire fontos hogy a személyes életemben Isten legyen az első, de tényleg az első. Egy hívőnek mindig oda kell járulnia Isten elé,és folyamatos csiszolódáson kell átesnie. Nos, ez fájdalmas, de nagyon megéri. Szóval most az a legfőbb célom, -amellett hogy dogákat írok a napokban- hogy minél több időt töltsek el Istennel. Mert nem csak a torna fér rám, hanem ez is.