Hallottam egy történetet:
egy fiú meg egy lány levelezni kezdtek a háborúban, a fiú katona volt.
Elkezdett olvasni egy könyvet, aminek a szélén kis kézzel írott sorokat talált, apró megjegyzéseket a műhöz. Tetszettek neki ezek a gondolatok, így utánajárt, kié is volt a könyv.
Így talált rá a lányra.
Leveleztek elég sokáig, majd egy nap a fiú arra kérte a lányt, küldjön egy képet magáról.
A lány nem küldött, mivel fontosabbnak tartotta, hogy egymást belülről megismerve szeressék meg egymást, a külső ne legyen olyan fontos.
A háború után a fiú arra kérte, találkozzanak.
Egy vonatállomáson fogja várni a lányt, akinél legyen 1 szál vörös rózsa.
Eljött a nap, a vonat lassan kiürült... A lépcsőkön megjelenik egy gyönyörű lány.
Csak sajnos rózsa nélkül. Rögtön utána egy 50 év körüli hölgy,kezében a virág.
A fiú habozik. De végül rájön, azt a lányt szereti, akivel levelezett, és ha ő az, akkor őt is szeretni fogja.
Odalép az asszonyhoz...
és...
Kiderült, hogy ez csak egy próba volt. A gyönyörű lány az igazi, csak tudni akarta, a fiú vajon minden körülmények közt is kitart-e mellette...
3 megjegyzés:
Ismerem ezt a történetet, nagyon jó...:)
Ezt fogalmam sincs hogy csináltuk, de szinte ugyanabban a pillanatban küldtük el a bejegyzést, csak most vettem észre hogy alattam van egy másik mai:))
Én nem ismertem ezt a történetet, de erről igen erősen egy film jut eszembe, aminek a címe: Walk to remember..nos, az is valami hasonlóról szól ;)
hát...az nem, de nem baj livii, ügye vagy:))
ja, amúgy tényleg!
Megjegyzés küldése