Pipa

2009. december 12., szombat

És akkor most..

Húha.
Ezek a hetek szerintem majdnem minden diák tanévében az egyik legnehezebbek.
Ha középiskolás, akkor a félévzárás miatt hajtanak ki mindent belőlünk, ha fősulis, akkor meg a vizsgaidőszak.
Én az első kategóriába tartozom, és eltűnődtem azon, hogy nekem mik a fizikai korlátaim. Ezen a héten szinte minden nap éjszakáztam és "hajnaloztam" mert annyit kellett tanulni. 3 nap alatt 4 dogára számoltunk.
Ha az ember keveset alszik, akkor az egyenes arányosságban áll azzal, hogy elég fáradt is lesz, s ha fáradt az ember, történnek vele muris, vagy éppenséggel nem mindennapi dolgok.
Hát ha szemezgetni akarok, akkor mindenképp megosztom veletek a csütörtök reggelemet, amikor is 5 után keltem, 7-ig tanultam.. és hát lefáradtam. Lecsukódtak a szempilláim, és ledőltem szigorúan 5 percre..mert a 7:35-tel akartam menni.
Telik az idő..s Lívia elaludt.
7:29 perc.. Hirtelen felpattanok, néma sikoltással nyugtázva a pillanatnyi helyzet feszültségét.
7:35. Lívia a buszon.
Hogy csináltam? Gőzöm sincs. Ennyi idő alatt még soha nem öltöztem fel, pakoltam be a suliba.
Isten segített meg.
Aztán ami azt a maradék minimális figyelmemet, energiámat lekötötte az a karácsonyi színdarab, amit ugye én szervezek..mondhatni kicsit kikészülök egy próba után, de aztán valahogy Isten mindig túljuttat ezeken.. és csütörtök körül már el is tudtam képzelni, hogy ezt a jövő héttől tanárok is látni fogják.
Szerintem nagyon-nagyon jó lesz. Kész a háttér,csillagok,pontok,klarinét darab megvan, díszletesek nagyjából a helyükön,Mike duó-tól egy oda illő szám is van,a tanárok időpontjai is megvannak,kivágott zene, ajándék a tanároknak, silent night kinyomtatva, begyakoroltatva..
Na ezért vagyok nagyon hálás. Annyit imádkoztam ezért az egészért.
Jövő héten "aratunk".
Ja és ha még nem említettem volna, akkor mondom, hogy holnap rakjuk le a szobámban az új szőnyeget..és du. lépek fel a zenekarommal.
Kezdek beteg lenni..
Most már lehet értitek hogy miért gondolkoztam el a fizikai korlátaimon. Mi lesz majd velem egy vizsgaidőszakban?
Nem lehet könnyű. Szoktam imádkozni a fősulis ismerőseimért. Gondolok rátok!

1 megjegyzés:

Módi Noémi írta...

Kiváncsi vagyok a jelenetre én is:)! Sok erőt!