Pipa

2009. július 4., szombat

Kibírtam:) Egy-két dolog a címerezésről

Óhh... Olyan..hogy is fejezzem ki magam az állapotomhoz hűen? Ti hogy éreznétek magatokat 2 napi 4:45-ös kelés, egy 8 órás folyamatos címerezés, és buszon áldogálás után? Mert én ha ezt az oldalt nézem pocsék érzésem van.. A felkelés nem az én műfajom, a címerezés meg rettentően fárasztó. Az emberek hullottak körülöttem mint a pintyek a nagyfeszültségű áramzsinorról:) Ez nem vicc, a volt osztályomból rajtam kívül 5-en eljöttek, és mind az 5-ük kihullott. Hát igen, muszáj cserélődniük az embereknek, ezért nem totojáznak a kirugdosásokkal. Természetesen sokan maguktól feladták, és stoppal hazamentek.. Egyszerűen a humorérzékem, elszántságom és a hitem tartott életben, amikor a mellettem levő sorban 2 csaj elköszönt, bejelentették h ők ezt nem bírják, és további jó munkát kívántak.. Muris volt.:)A nyakam totál leégett, bár ez annyira nem érdekel, és most már a fáradtság sem.. Adok egy bölcs tanácsot, ha valaki netalán még e blogbejegyzés után is címerezni vágyna: Ne menj úgy el, h nincs ott egy pajtásod.. Mert amikor a 6-dik sort kezdjük egy kukoricásban, ahol egy sor 1 km, és sietned is kell, mert hajt hátulról a Mr. tatár akkor jól jön, ha megnevetettet valaki.. Az egyik osztálytársammal (Rékával) és a barátaival mentünk együtt, és olyan jól éreztem magam, hogy teljesen elfelejtettem, hogy címerezek..Mert ha átesek a holdponton, és nagyon jó kedvem lesz (A szótáram szerint szenvedni kezdek,és ez nem ritkán fordul elő) akkor aztán semmi nem izgat, és a címer is egy póréhagymához kezd hasonlítani, és azon kezdek el filózni, h de muris lenne valakinek hazahozni "póréhagyma" címszóval a címereket..Ő meg betenné a hűtőbe, és felvágásig észre sem venné.. No de persze ilyen nagy gazságot senkivel sem tennék, még viccből sem..vagy hogy egy eddig számomra ismeretlen betegség elkapása miatt az első kérdése az orvosnak az lenne, hogy: Ön címerezett már? A válaszomra egy erőteljes együttérző tekintettel nyugtázná, hogy sajnos ez okozta a ragályos kort, és ez volt a betegség fő oka...Mondjuk az az egy biztos, h a mai álmomban is a kukoricamezők sokaságát fogom megvizsgálni, és több ezer címer fog elsuhanni a képzeletem szárnyai előtt.. csakhogy nem a chocapic reklám festői szépségével.Mesés lesz, már "alig várom"..ÁÁÁÁÁÁ egyébként egyáltalán nem fárasztó ez a munka, ez a hobbim, jobb mint a kosarazás, én mindenkinek csak ajánlani tudom, klíma van, első látásra már tuti beleszeret az ember. Mégis a fáradtságot, és pár negatívabb dolgot leszámítva jól éreztem magam,kibírtam,nem rúgtak ki,órabért nem vontak le, és nagyon jókedvűen telt a napom..Isten megáldott,megőrzött,jobban megismertem az osztálytársamat, jót beszélgettünk, és sokat nevettünk.

2 megjegyzés:

pompom írta...

Na ez jó volt! :D

DuLittle írta...

Micsoda?:) A napom, a címerezés, vagy a bejegyzés?:)