Pipa

2009. július 18., szombat

Bővített változat-Beszámoló Gyergyóról

Nos.. Nekikezdek..Aztán remélem hogy a vihar nem kezd el hangokat és fényeket is kiadni, mert most még csak esik..

Szóval..
Milyen volt Gyergyó?
Először is kezdeném a tájjal.. Ugye, sejthető, hogy egy 1600 m magas hegy tetején fekvő táborhely már önmagában is gyönyörű, és tulajdonképpen a lustább fazonok ezzel a képpel be is érhetik hegymászás nélkül is, mert rá lehet látni a többi hegyre, a völgyekre.. Mondjuk azért megéri elmenni a Csofronkára vagy a Nagyhagymásra (na ezt vajon így kell írni?:) )mert azok a hegyek még ennél is magasabbak.. Természetesen én pont a túra napján beteget jelentettem, tehát maradt az 1600m magas hegyről való szemlélődés.. Nem baj, mert az is csodálatos látvány volt..
Tiszta patakok csörgedeztek,színtiszta, fűszeres levegő, borvíz,és forrás is volt, és sok-sok gyönyörű virág...és természetesen nem utolsó sorban sok-sok áfonya, amitől sok-sok gyereknek nagyon lila lett a szája.. ÁÁÁÁ neeeeeem, az enyém nemmm:)
Egyszerűen nem tudtam betelni a tájjal.. Olyan jó volt csak úgy kiülni,és nézelődni.. Olvasni,és csak lenni..Jól elraktároztam magamban a képet,és majd előveszem egy borús,és esős októberi napon.:)
Tulajdonképpen nem tudom elmondani, hogy mennyire hiányzik a tábor.. Az emberek, a gyerekek, a táj, a program, az énekek, a kézműves,az esti röplabdázások, a csoportbeszélgetés,Evódiáék, és nem utolsó sorban Orsi..
Kevésbé hiányzik viszont a pottyantós wc,a korai kelés, a reggeli dermesztő hideg,és a vírus:)
De így,ezzel a makulátlan egyszerűségével volt olyan szép Gyergyó..
A programról, az emberekről,csoportról,és magáról a táborról is pár szót szólva:

Életemben először voltam csoportvezető, illetve egy táborban segítő, de annyira jól éreztem magam,és annyira pozitív élményekkel távoztam, hogy ezek után szívesen bevállalom jövőre akár Pányokot is. Annyira aranyosak voltak a gyerekek, a maguk nyíltságával, és azzal, ahogyan kötődtek hozzánk,"pótanyáikhoz"..Furcsa volt hogy én voltam a nagy, nekem kellett fegyelmeznem, figyelmeztetnem, és nem fordítva:) A gyerekeket annyira megszerettem, hogy én itt Szentesen a csöpp világomban is némely gyerekben néha őket vélem felfedezni.Na majd változik ez egy pár hét múlva.Aztán amit még fontosnak látok megemlíteni az a közösség..Olyan sok új barátot szereztem, éés annyira jó, hogy pár emberrel mélyebben is megismerkedtem..mondhatnám, hogy nagyon nehéz volt tőlük elválni. Jókat nevetgéltünk, sok jó sztorit átéltünk..Jajj,és Orsival esténként mennyit "szenvedtünk..
A Pányok feelingem mondjuk megvolt egész tábor alatt, hiszen volt egy kisegerünk is. Többnyire csak esténként találkoztunk vele, a kinézetét nagy-nagy örömünkre nem láthattuk, de azt meg kell jegyeznem, hogy meglehetősen serényen az egész tábor alatt egy éjszakát leszámítva minden este csak evett. A hét végére igen-igen dagadt egyeddé fejlődhetett.
Ami még egy kicsit furcsa volt, az a visszafele út. Hajnal 2-kor kiraktak minket a kényelmesen berendezkedett kabinunkból Kolozsvárnál (jogosan, mert helyjegy volt, csak széthúzódtunk,mert nem mindenhova volt eladva,és ezt kihasználtuk, mert a szardíniamódszer nem túl kényelmes) aminek nem nagyon örvendeztünk,és ezt szegény Orsi sínylette meg jobban, akinek az út hátralevő részénél jelentkezett a táboron átvonult vírus, csak nála egy kis késéssel. Nagyon sajnáltam, de egy nap alatt ő is kiheverte, úgyhogy most életerősen, és vidáman Tóalmáson van már..Hiába, nem unatkozik szegénykém:)

Nyilván mindenről nem tudok beszámolni. Voltunk még egyébként Parjdon is a sóbányában..Nekem egy hatalmas élmény volt ez a tábor, egy ajándék, ahol sokat töltődhettem, és igen sokat tanulhattam. Több dologban is elszégyeltem magam, és kicsit rávilágított arra, hogy tulajdonképpen néha nem ártana kijönnöm ebből a "gyerek szerepből, és egy kicsit több felelősséget vállalni úgy általában a körülöttem levő dolgokért.Úgyhogy én nagyon köszönöm a Lisztes családnak hogy elvittek magukkal, és Istennek, hogy eltervezte ezt az ajándékot számomra.

2 megjegyzés:

Laura írta...

nahát..ezen a bejegyzéseden különösen sokat mosolyogtam:)
hozzáképzeltem az arcodat...meg azt a tempót, ahogy előadnád:P:D
(bóknak szántam:P)
szóval jól érezted magad ott fenn a magasban...hát elhiszem..
4 éve én is voltam, és akkor is érett az áfonya...az Adidas cipőm(ami akkor új volt, és most inkább nem térnék ki arra, h mennyibe is került valójában...:D)
szóval a cipőm oldalán még mindig ott vannak a mostanra már feketés árnyalatban virító áfonyafoltok:D
de lehet ennek ellenállni???;)
nekem nem sikerült:P

nos hát akkor a zenei táborban látjuk egymást!
puszillak:D

DuLittle írta...

Sziaaaaaaa!:)
Örülök hogy mosolyt csalt az arcodra a történetem.. Én sem tudtam ellenálni.. Hogyisne, itt Magyarországon olyan drága az a "fóliás" áfonya is!:D
A gyorsaságomra céloztál az előadásmódomat illetően? Laurám, te túl vizuális vagy:) Igen, bagoly mondja verébnek..
Már csak azért is,mert én meg elképzeltem az adidasod!:)
Hihihihihiiiii.Khm.Gratu.=)
Hát én is várom a találkozást, a hosszú beszélgetéseket, a közös esti eszmecseréket..no meg a filmnézést:D
Nos így ha már búcsúzni készülök megjegyzem, hogy örülök hogy felnéztél, és én is puszillak:)