Július 2-a. Tegnap ment el Orsi és Balázs. Nagyon furcsa, h most nincs kivel elmenjek ide-oda, nem sétálunk napi 10 km-ert, és hogy telefonon hallom megint Orsolya hangját. De sajnos ahogy szokták mondani: Ez van, ezt kell szeretni. Egy nagyon szép hetet tudhatunk a hátunk mögött, sok-sok programmal egybekötve. Ennek csak egy töredékét olvashattátok, hiszen nagyon feles időnk nem volt.. És még egy vérvételt is túléltem, pedig én aztán az ilyeneket nem nagyon díjazom. Az utolsó napokban viszont elkezdtem én is filmnyelven beszélni Orsiékkal egyetemben. Jó érzés, h tudod h tudja amit te tudsz, habár más nem is sejti rajtatok kívül a poént. Csináltunk Szentes utcáin közvélemény kutatást, ahol érdekes dolgokra derült fény (majd rövidesen közzéteszem ezt is) aztán voltunk a gyülekezettel szalonnát sütni, ahol röpke 4 órát eltöltöttünk (és nagyon jól éreztem magam, meglepően jót beszélgettünk másokkal is, humoros sztorikat meséltünk) aztán futottunk 21:45-kor, átmentünk a Körös-torokra Csongrádra, ahol lejártuk a lábunkat, shoppingoltunk egy csomót, ittunk koktélt (természetesen alkoholmenteset), sütöttünk sütit (khm.. Orsi... igen =D A lényeg: A spórolás!:D ), Orsit megtanítottam palacsintát feldobni (és nagyon ügyes volt)... és van még jópár dolog, amit kihagytam.:) Ja igen, és megműtötték az unokaöcsémet, Barnust, őt is meglátogattuk.. (Balázstól egyébként a szemüvege miatt megijedt, mivel a műtős bácsinak is volt szemüvege:D )
Úgyhogy szépen eltelt ez a hét, holnaptól indul a munka, ami miatt elvileg jöttek Orsiék is. Mondjuk Balázs 2 napot tudott dolgozni, csak azért mert fiú.. És még ma beszélünk a női egyenjogúságról:) De ne értsetek félre, mi örültünk Orsival h ő legalább tud dolgozni, és lelkiekben is gondoltunk rá amikor mi nevetgélve sétáltunk az utcán, h ő most épp kapálja a kukoricát.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése