Beszámoltam már eddig a kalandos utazásaimról, az időről..A helyszínekről még nem, de majd szilveszterig biztos elkészülök mindennel.
A hangsúly úgysem ezeken van, hanem azon, hogy mi van bennem, mi ment bennem végbe. Ezt így nehéz is leírni, de úgy döntöttem, hogy egy picit azért erről is beszélnem kell. Ez most nem egy poénos hangvételű bejegyzés, sokkal inkább őszinte.
Amint látom Orsi is ezt tette,nagyon jól. Talán Pányoknál fogom kezdeni, mégis hamarabb kellene, de a terjedelem baráti hangulata végett ez a legcélravezetőbb.
Szóval Pányokon tapasztaltam/tuk azt a tisztaságot amire rájöttem, hogy újból szükségem van. A gyerektáborban annyit fejlődtem és tanultam, hogy ezt elmondani sem tudom. Szükség van a felelősségre, szolgálatra és egy gyerektábor nagyon jó alkalom erre.
Az ifitáborban a "langymeleg" keresztyénség jött elém, és a kompromisszumok, amiket olykor megengedtem..nem beszélek nagy dolgokról, csak egyszerűen az odaszánásról.
Ezek után ért pár nehézség/kritika amit tényleg nagyon komolyan át kellett gondoljak, bár nem volt egyszerű. Következett Csillusnál a nyaralás, majd a zenei tábor, ahol kikapcsolódtam. Aztán hazajöttem és újra lett időm.
Tegnap a mai ige nagyon szólt hozzám. Berakom, mert nagyon igaz ez az aktuális helyzetemre és mindent elmond:
"...Az újjászületés csak a folyamat 5%-a, a másik 95% a lelki érettségre való növekedés. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre” (Zsidók 5:12-6:1). Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak”! Nem lehetsz olyan, mint az az idős farmer, aki mindig így tett bizonyságot a szerda esti imaórákon: „Nem fejlődtem valami sokat, de hála Istennek, gyökeret vertem.” Egyszer tavasszal a traktorja elakadt a sárban, a kerekek pörögtek, de nem jutottak előrébb – történetesen éppen arra ment autóval a lelkipásztora. Az ablakot letekerve a lelkipásztor mosolyogva így szólt: „Gondolj bele, testvér, lehet, hogy nem sokat haladtál előre, de hála Istennek, gyökeret vertél!” Nincs több kifogás az éretlenségre! Törekedned kell az érettségre, a felnőttségre az Úrban, hogy mindenben egyre hasonlóbbá válj Krisztushoz (ld. Efézus 4:13)."
Tehát elkezdhetem magam sajnálgatni vagy elkezdek "törekedni a tökéletességre". Nyilván ezt kell tegyem és igyekezni fogok. Nehéz ilyen dolgokat kiírni a blogra, hiszen a környezetem is olvassa..
Tehát itt a tanévkezdés, és sok dologban fejlődnöm,változnom kell. Nagyon sokat. DE: "mindenre van erőm a Krisztusban".. Ez lesz az én jelszavam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése