"Vége a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak..."

Exodus

Ezt a könyvet olvasom épp most. Nekem anya ajánlotta, úgy 12 éves lehettem, mikor először elolvastam. Mára teljesen szétesett, alig tudom olvasni, mert már szinte csak különálló lapokból áll, mégis megéri a szenvedést.
Engem mindig érdekelt Izráel története, csodákkal teli története, a hely, a nép, a nyelv...

Shelley: Egy mezei pacsirtához

Köszöntelek, víg szellem!
Nem is vagy te madár,
ki fönn a messze mennyen
lágyan dalolva jár
s csorog a szívedből az édes dallam-ár.


Pályádnak íve felnő
a mennyig, égre kelsz,
akár a tűzi felhő;
a mély kéken kerengsz,
dalolva röppensz és röppenve énekelsz.


Az áldozó aranyban,
az alkonyi ködön,
szállsz a felhőkbe halkan,
öröktől-örökön,
mint fiatal, vidám, testnélküli öröm.


A bíbor is merőben
halvány röptöd felett;
mint csillag a verőben
alig-alig remeg,
oly láthatatlan vagy, s halljuk vad éneked.


mely éles, mint ezüsttől
nyilas, virradti ég,
mikor lámpája füstöl
fehér hajnalba rég,
s érezzük, itt a nap, de alig látni még.


Trillád, a drága lárma
eget-földet betölt,
akár a hold, hogy árva
felhőn remeg s a zöld
özönbe fürödik a táj, az ég, a föld.


Ki vagy te, én madárkám,
mi vagy kedveske, mi?
Nem szebbek a szivárvány
villámló gyöngyei,
mint a te éneked csillámló gyöngyei.


Olyan vagy, mint poéta,
ki elbujt valahol,
a föld körötte néma,
s merész-új szava szól,
azután az egész világ vele dalol:


mint ó kastély-toronyba
nagyúri, méla lány,
ki gyötrődik szorongva,
vágyaktól halavány,
s egyszerre csak dallal könnyít a bánatán:


mint fénybogár a tarló
harmatkönnyes gyepén,
mely szétveti aranyló
szikráit könnyedén
s fű és virág között remeg a szende fény;


mint a rózsa, mely a lombba
édes-nyugodtan él,
s egyszerre letarolja
a forró déli szél
és illatától a vad rabló elalél;


szép a tavaszi zápor,
a kikeleti ág,
a langy eső zajától
fölébredő virág,
de vidorabb, tisztább a te friss muzsikád.


Mondd el, madárka, lélek,
mért ujjongsz annyiszor:
boldogság nincs itt mélyebb,
a szerelem, a bor
nem ád oly mély gyönyört, mint mi torkodba forr.


Óh lakodalmi kar-dal,
éneklő diadal,
ki is verseng e dallal,
oly édes, fiatal,
hiába itt a harc, meddő a viadal.


Micsoda ez az ihlet,
mi adja ezt a színt?
A rét, a víz, a szirtek?
Milyen táj képe int?
Szeretsz-e? vagy sosem ismerted-e a kínt?


Vad örömödbe lanyha
ábránd sosem vegyül,
se fáradság unalma,
mely a lélekbe gyűl;
a tiszta szerelem nevet rád, szent kegyül.


Te tudva s öntudatlan
látod, hogy mit müvel
a halál s igazabban,
mint e sok porhüvely,
és mégis énekelsz, kristályos derüvel.


Mi ide-oda nézünk,
sírunk azért, mi nincs,
őszinte nevetésünk
sötét kapun kilincs,
fanyar méz a dalunk, és fáj az is, mi kincs.


De ha itt sose lenne
gőg, jaj, meg gyűlölet,
és nem könnyezne rendre
az ifju és öreg,
akkor se érhetnők utól az örömed.


Szebb ez, miként a lázadt,
hullámzatos zene,
és mint a könyv, a lázak
tudásával tele,
te földet megvető, poéták mestere!


Tanítsd örömre félholt
szivem, vidám menád,
adj zengő, égi tébolyt
és részeg citerát,
s rám úgy figyel a föld, mint mostan én reád.

NAPSZEMÜVEG

Egyik délelőtt a zeneitáborban elmentünk Livinek venni pár higiéniai felszerelést.

Többek között cserszömörcés szájvizet. :D

Na és akkor megláttuk, hogy na lám, lehet itt kapni napszemüvegeket is! Amit ugye az ember, ha egyedül megy, nem próbál fel, de ha már ketten vannak, az már más, rögtön megsokszorozódik a bátorság. Így volt ez a mi esetünkben is. Livi egyébként is akart venni egyet, pedig mondtam neki, hogy a Rózmánnbán nem valószínű, hogy talál megfelelőt...
Fel is próbáltuk az egyiket, fent látható az eredmény...
:)

zeneitáboros képek

Csiszolópapír balett :)

vonósnégyes (Berta, Bazsi, Kata, Noémi)

ApácaShow. :)


További képek megtalálhatóak a facebookomon.

Játék az olvasóknak

Aki ugyanilyen gyorsan összehajtogat egy inget ezzel a taktikával és elküldi az erről készült videót emailben (dudaslivia@gmail.com) a címével együtt, azt garantáltan megjutalmazzuk! (Az első 3 beküldőre érvényes ez)
Sok sikert!

(Ha valakinek nem nyitja meg a vidit, az megtekintheti itt: http://video.xfree.hu/?n=nyenyoka|db582925787deef1fa5f9fe038844c81 )

tanévkezdő beszédem

Lassan közeledünk a sulihoz.
Lassan lassan lassaaaaaan laaaaaaaaassssssssssaaaaaaaaan llllaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaassssssssssssssssssssssssssaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaannnnnnnnnnnnnnnnnnnnn..........................................................................................................................................................
Feldolgozzuk, hogy a napjaink be lesznek osztva, újra tanulni kezdünk. Az igazság az, hogy én mindig tanulok, csak nyáron olyat, ami érdekel, év közben meg olyat, ami nem.
Felesleges információk az agyamban, pedig így sem túl nagy a tárhely...

Majd miután hozzászoktunk a gondolathoz, hogy suli van, már félév, és mire hozzászokunk a gondolathoz, hogy itt a nyári szünet, már sulikezdés...

De talán picit előreszaladtam.

Ettől a tanévtől nem várok sokat, nem vettem fel faktot, lesz időm olaszt tanulni.
És ami nagyon fontos, lesz időm gyakorolni oboát, szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat...

Uff. Már félek is. De egyébként nem is lesz annyi időm, kórus hetente 2x, ifi, ami most újraéled, tehát sok lesz a program, nyelvtanulás, érettségi valamiből, majd eldöntöm miből...:D

Szóba jöhet a rajz, az ének és a hittan. Csak meg ne erőltessem magam. :)
Ne értsetek félre, nem vagyok lusta, csak szelektálok.
És fogok edzeni, van egy kemény futóedzéstervem, 24 hetes. Úgyhogy már a tudattól fogytam 5 kilót. :D

Ezenkívül a másik áttörés meglepetés.
Jövő nyáron elárulom, mi az, ami nekem hatalmas nagy öröm lesz ebben az évben!!!

Livinek szurkoljatok, mert nagyon gyúr arra az angol nyelvvizsgára, amit simán le tud tenni, ha elkezd tanulni...:))
Hozzácsap egy angol érettségit, és máris letudta ezt a kötelezettséget.



Nekem meg még egy új dolog következik ebben az évben, lesz fizetésem!!!
Egy kórusban leszek az alt szólamvezetője. Eddig nővérem volt, Berta, de mivel ő elmegy Szegedre továbbtanulni cselló szakon, átveszem a helyét.
Úgyhogy elkezdhetek gyűjteni egy oboára..................

orsioboa

Tanévkezdés és 10 liter igyekezet

Beszámoltam már eddig a kalandos utazásaimról, az időről..A helyszínekről még nem, de majd szilveszterig biztos elkészülök mindennel.
A hangsúly úgysem ezeken van, hanem azon, hogy mi van bennem, mi ment bennem végbe. Ezt így nehéz is leírni, de úgy döntöttem, hogy egy picit azért erről is beszélnem kell. Ez most nem egy poénos hangvételű bejegyzés, sokkal inkább őszinte.
Amint látom Orsi is ezt tette,nagyon jól. Talán Pányoknál fogom kezdeni, mégis hamarabb kellene, de a terjedelem baráti hangulata végett ez a legcélravezetőbb.
Szóval Pányokon tapasztaltam/tuk azt a tisztaságot amire rájöttem, hogy újból szükségem van. A gyerektáborban annyit fejlődtem és tanultam, hogy ezt elmondani sem tudom. Szükség van a felelősségre, szolgálatra és egy gyerektábor nagyon jó alkalom erre.
Az ifitáborban a "langymeleg" keresztyénség jött elém, és a kompromisszumok, amiket olykor megengedtem..nem beszélek nagy dolgokról, csak egyszerűen az odaszánásról.
Ezek után ért pár nehézség/kritika amit tényleg nagyon komolyan át kellett gondoljak, bár nem volt egyszerű. Következett Csillusnál a nyaralás, majd a zenei tábor, ahol kikapcsolódtam. Aztán hazajöttem és újra lett időm.
Tegnap a mai ige nagyon szólt hozzám. Berakom, mert nagyon igaz ez az aktuális helyzetemre és mindent elmond:

"...Az újjászületés csak a folyamat 5%-a, a másik 95% a lelki érettségre való növekedés. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre” (Zsidók 5:12-6:1). Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak”! Nem lehetsz olyan, mint az az idős farmer, aki mindig így tett bizonyságot a szerda esti imaórákon: „Nem fejlődtem valami sokat, de hála Istennek, gyökeret vertem.” Egyszer tavasszal a traktorja elakadt a sárban, a kerekek pörögtek, de nem jutottak előrébb – történetesen éppen arra ment autóval a lelkipásztora. Az ablakot letekerve a lelkipásztor mosolyogva így szólt: „Gondolj bele, testvér, lehet, hogy nem sokat haladtál előre, de hála Istennek, gyökeret vertél!” Nincs több kifogás az éretlenségre! Törekedned kell az érettségre, a felnőttségre az Úrban, hogy mindenben egyre hasonlóbbá válj Krisztushoz (ld. Efézus 4:13)."

Tehát elkezdhetem magam sajnálgatni vagy elkezdek "törekedni a tökéletességre". Nyilván ezt kell tegyem és igyekezni fogok. Nehéz ilyen dolgokat kiírni a blogra, hiszen a környezetem is olvassa..
Tehát itt a tanévkezdés, és sok dologban fejlődnöm,változnom kell. Nagyon sokat. DE: "mindenre van erőm a Krisztusban".. Ez lesz az én jelszavam!

Úti gondolatok és poénok

Mostanában nagy csend volt itt a blogon részemről. Ennek oka a 2 hét Pányok, majd az azt követő 2 hét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében illetve Békésen.
A kilométereket járva bizony sok érdekességre akadtam. Először is elgondolkoztam a városok "üdvözlőtábláin", hiszen nem eggyel ismerkedtem meg :)
Az egyiken az állt, hogy : Isten hozott!
A másikon meg, hogy: Üdvözöljük!
Az egyiken tegeznek, a másikon magáznak..még ilyet!
A másik tapasztalatom Pányokról hazajövet volt, amikor sikerült rádöbbennem, hogy a felelősség mennyire nem szokványos dolog kicsiny országunkban.
Egy sötétebb népcsoportba tartozó asszonyka mellettem terhesen elszívott 2 cigit, és a gyerekei rohangáltak a buszok után. Tudom, hogy naív vagyok de akkor is meglepődtem. Természetesen magyaroknál is voltak érdekes jelenségek...
JA IGEN, mint például akkor, amikor Orsival egy mély beszégetős-sétálásunk közepette egyszer csak egy koma odaordít felénk, hogy : "Szia Csabi!"
Orsival megálltunk, és meredt tekintettel néztük a komát..Hiszen mi lányok vagyunk!
1 perc múlva Orsinak leesett a tantusz...Épp üzletek mellett mentünk el, és a 15 m-re álló férfi a kirakatban látta magát és úgy érezte, hogy üdvözölnie kell azt az alakot, aki ott neki integet meg köszön...ezért nevetett olyan egetrengetően.
-no comment-
ÉS ha már úti gondolatoknál tartok, akkor nem hagyhatom ki a buszos élményemet Békésről hazajövet:
Nagy pakkokkal felszerelkezve (2 heti ruhaadag) vártam a buszocskámra, ami késett vagy 20 percet..ekkor már tudtam, hogy a csatlakozásomnak valszeg lőttek.
DE MÉG REMÉNYKEDTEM.
Hát Orosházán a felszállóknak egy sanda mondatot odavetett a buszsofőr: "Elnézést, nem tudja, hogy merre kell menni? Már nagyon régen jártam arra.."
Amikor ez a mondat eljutott a fülemig majd az agyamig, azt hittem velem van a hiba.
DE SAJNOS NEM.
Odaültem a buszsofőr melletti ülésre, biztos ami biztos alapon.
Egyszercsak egy kereszteződésnél, mikor zöldre váltott a lámpa hangosan hátraszól: "Elnézést, nem tudja véletlenül valaki, hogy most merre kell fordulni??????"
:D AZ ÖSSZES REMÉNYEM SZERTEFOSZLOTT.
Hát még jó, hogy léteznek hangos öreg nénik, akik továbbítják az üzenetet a buszban.
Így előrejött egy koma, aki Székkutasig elnavigálta buszsofinket. Sok kétség közepette eljutottunk Hmvásárhelyre..fogtam magam, és odamentem a buszsofőrhöz, mert gondoltam, hogy dunsztja sincs a dolgokról.
Így szépen elvezettem a buszocskát..szegény bácsi annyira meg volt rémülve, hogy amikor mondtam, hogy merre forduljon vagy 60x visszakérdezett, hogy jól hallotta-e..MÉG jó, hogy nem volt rendőr a közelben.
Elmagyaráztam neki a dolgokat, meg hogy hanyason álljon meg, és hanyasról induljon..
Életem első és remélem utolsó élménye amikor egy távolsági járaton a kanyarokat ellenőrizgettem.

zeneitábor-péntek este

nehéz egy zeneitáboros pénteki koncert után megszólalni... Lehet könnyebb lenne elintézni néhány képpel, egy linkkel, aztán mindenki találja ki, milyen volt...

Erősen fontolóra kéne venni ezt a lehetőséget....

Bár nem kellene mindig a könnyebb utat választani, igaz?

Oké, akkor jöjjön a nehezebb út:

Péntek délután benézek a nagyterembe: nagy a nyüzsgés, hangszerekkel szaladgáló emberek látványa, úgyhogy a fényképezőgépen gyorsan át is lehet váltani a "mozgó gyerekek" effektusra.
Be is ülök a terembe, hogy pár percig átérezzem az utolsó próba izgalmát.
Vajon összejön a főpróba?
Ha igen, ez azt jelenti, hogy a nagyelőadásra már nem marad erő, vagy biztató jelnek kell tekinteni?
Ha nem, akkor az végül is jó, mert köztudott, hogy ha a főpróba kudarcba fullad, az előadás biztos siker....

Már majdnem 6 óra, a fúvószenekar tagjai idegesen ülnek a helyükön, ők a kezdőszám, annál is inkább megijednek, mikor feláll a karvezető, kezdődik, és még van 3 üres hely a zenekarban. Hárman nincsenek ott, pedig már ott kéne lenniük, most mi lesz?????,
Aggodalomra semmi ok, hamarosan teljes lesz a zenekar, az aggodalom szertefoszlik, már vannak, akik a mosolyt is megkockáztatják, és végül minden rendben megy.

Örültem, mikor láttam, milyen sokan eljöttek a gyülekezetből, fiatalok, idősek, családtagok, barátok, idegenek...
Láttam az arcukon, milyen felüdülést jelent most nekik ez a délután, amikor ők kapnak Istentől rajtunk keresztül, egy kicsit megállhattak és csak szemlélhettek...

Mi pedig izgultunk, kapkodtunk, megnyugodtunk, nevettünk, átéltünk, elfáradtunk, megkönnyebbültünk, hallgattunk, játszottunk, meg ilyenek. :)

Most ennyit erről, ez volt a nehezebb út.

Azért lesznek képek is meg link. :D

senki más

Régen írtam már magamról is.

Az elmúlt hetekben rengeteg helyen jártam, sok emberrel találkoztam, hallottam őket beszélni, miről mit gondolnak, szerintük miben van az igazság...
Nem sok időm van hangzatos mondatokra, lényeg az, hogy rájöttem, Isten az, aki választ tud adni a kérdéseimre, SENKI MÁS. Lennének jelentkezők, de már annyira elegem van abból, hogy emberek akarják rám erőltetni a tuti biztos válaszaikat az élet nagy kérdéseiről.
Lehet, hogy jó válaszokat, de lehet, hogy nem.
Na mindegy, most ennyit erről, tolonganak a népek, hogy géphez jussanak. :)

Miért Micimackós?????????

Gyorsan írnom kell, sokáig nem jutottam géphez, pedig ez a Micimackós kezdőkép magyarázatra szorul!
Elegünk lett kicsit a blog régebbi arculatával, meg nekem személyesen egy kicsit az egész bloggal (de nem adom fel :)) úgyhogy Livi elkezdett keresni más hátteret a blognak.
Körülbelül 1 órahosszat keresett a neten, de nem talált semmi jót, végül felhívott engem.

Én meg elláttam ama igen bölcs tanáccsal, miszerint legyen most a blogunk minél undorítóbb kinézetű, hogy kicsit felrázzuk magunkat, meg másokat.
Na most Livinek ez a Micimackós háttér volt a legundorítóbb, amit el tudott képzelni...
Egyetértek, a Disney-féle Micimackónál visszataszítóbbat én se nagyon tudok elképzelni, csak az a probléma, hogy nem elég egyértelmű.
Még valaki azt hiheti, hogy mi aranyosnak, esetleg "cukinak" találjuk.
Erről szó sincs.

Akkor ezt megmagyaráztam, egyébként kellőképpen megrázóan hatott, mikor először megláttam, kell ilyen, köszi Livi . :)

.

Hazaértem.

Holnap hajnalban már megyek is a Balatonra. Nehéz megfogalmaznom, milyen volt a tábor Pányokon, még csak 2 órája vagyok itthon.
Az biztos, hogy sok mindent végiggondoltam az életemmel kapcsolatban, a keresztény életemmel kapcsolatban is, rengeteg kérdés felvetődött bennem.

Na és ezekre megkeresem a választ. Mondjuk most. Úgyhogy megyek. :)

Livivel a következő héten Pányokon leszünk, ifitáborban.
Most kéne indulunk, 1 órával ezelőtt hívtak, hogy negyedóra múlva itt lesz értünk a kocsi.
Szeretem, ha az emberek betartják a szavukat...
Na nem baj, legalább tudtam írni a blogra.

Most ebédel a család, mindenki jól van, bár ez az indulás előtti kapkodás most is megvolt. :D
A mi családunk már csak ilyen, igaz, hogy most csak Nővérem meg én utazunk.

Na úgy hallom mennem kéne. :)