Gyöngyszem

Képzeljétek! Van időm! Juhéééééééé! Ezt most igyekszem ki is használni, ugyanis: Ma nincs tanulás..nincs robot..nincs éjszakázás.. Ez önmagában egy hálaok..
Na most én viszont egy másik hálaokról szeretnék nektek e bejegyzésemben beszámolni,ami a múlt hét péntekén történt.
Ha netalán olvasná ezt a bejegyzésemet valamelyik érintett osztálytársam, akkor legalább tudja, hogy mi zajlódott le bennem.
Képzeljetek el egy éttermet (bisztrót) ahol a Bethlenes diákok ebédelni szoktak..Azután próbáljatok ebbe a környezetbe behelyezni engem,és még két osztálytársnőmet. Na most mi vígan, ám annál is fáradt elméjűbben beszélgetésbe elegyedünk, amikor egyszer csak feltűnik egy alacsony, rosszul öltözött, alul táplált nénike a színen..
Toccy: Én ennek a néninek oda szeretném adni a kajajegyem, mert annyira sajnálom..és otthon meg ígyis-úgyis főznek, tehát megoldható..
Lívia: Ez remek ötlet! Viszont amivel tudok,és is segíteni szeretnék, szívesen elkísérlek..Még jobb lenne, ha Röcy adná oda, ha már ő úgysem eszik sosem..Természetesen csak ha te is ezt gondolod Röcy! (Röcy a másik osztálytársunk, akinek a szülei teljesen feleslegesen fizetik a menzát,mert idén azt hiszem h a legjobb esetben is csak 1X evett, mindig elosztogatja a kajajegyét,mert neki nem kell)
Röcy: Perszeeeeee, odaadom, egyébként is odaadnám, nekem aztán tök mind1!
De indulnom is kell, császtok csajok!
-Röcy elmegy-Lívia: Akkor megyünk? Mert nekem lassacskán indul a buszom..
Elindul 3 lány a nénike felé..
Tocy: Csókolom néni! Hoztunk önnek 4 napra kajajegyet..
Néni: Természetesen kifizetem, köszönöm..
Lívia: Ne tessék kifizetni! Mi ezt nagyon szívesen adjuk, egy másik osztálytársunké, aki sohasem eszik, csak fizet.
Toccy: Ez olyan, hogy le tetszik szakítani hétfőn azt a kis cetlit...................
........
Néni: Kisjánykák,tudjátok ti hogy kik voltak a sámánok?
-Lívia fejében mindeközben érdekes gondolatok cikáztak az érdekes tekintetű néniről-(Toccy kérdő pillantást vet Líviára)
Lívia: Persze, tudjuk..(Elmondtam tudásomat, én voltam ott a töris)
Egyébként miért kérdezi a néni? Hisz ebben?
Néni: Végülis igen.. (és pár mondatot nem értettük ekkor)
Lívia: Tessék elképzelni, én is hiszek Valakiben, mégpedig Istenben.
-Na most érezhette ugyanúgy a néni magát, mint Lívia az ő sámános kérdésénél-
Ezután Istvántól a II. vh-ig bejártuk a történelem számegyenesét..
És tudod-e (Líviára mutatva) hogy mi van a Bibliában megírva az ezt követő időkről?
(Lívia magában: sínen vagyunk..otthonos pálya)
Elmondja viszonylag részletesen..
S ezek után jöttek a meglepő kérdések..hogy állunk a fiúkkal?

Lívia ekkor bizonyságot tett az osztálytársnői jelenlétében arról, hogy ő ezt hogyan gondolja (Istentől várja, és addig szó szerint vár)
Néni (Kissé irónikusan, mint aki most aztán nagyon megfogja áldozatát):
És hogy szól hozzád Isten? (Nevetés hallatszik ekkor oszttársaim felől)
Lívia: Hát Isten nagyon sokféleképpen tud szólni. A Bibliából, imádságból,környezetből...
Néni: ÁLOMBÓL is!
Lívia: Még abból is akár.
-megkönnyebbült sóhajtás..egyetértünk valamiben!:) -
Még pár kérdést kaptak, aztán Lívia bejelentette, hogy a 2. buszt illene elérnie, ne haragudjanak rá meg ezért, de távozni kényszerül.
S ekkor, az elköszönések között egy gondolat, ami nagyon forgott már benne hogy végre kimondhassa,most végre el is hangozhatott:
És ne felejtse el néni, hogy Isten nagyon szereti magát!
Rápillantottam (ha jobban tetszik így: rápillantott Lívia) ekkor a nénire, de a meglepettségtől inkább ijesztőnek tűnt az arca, úgyhogy inkább elkaptam a tekintetemet az övéről.
Örültem, mert elmondhattam azt, amit Isten ráhelyezett a szívemre,és az osztálytársaim is mindent hallottak..
Elvégeztem küldetésésemet..És hálás voltam azért, hogy Isten használni tudott, és fel mertem vállalni őt.
" Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt"
(Máté 10:32a)