Elszállt

Bizony, egy újabb hét repült el a fejeink felett..
És azon gondolkoztam, hogy csináltam-e valami értelmeset?
Végülis igen.
Kedden itt volt Id. Frank Sanyi bácsi. Ez az az alkalom, ami megérne egy külön bejegyzést.
Ami itt a legjobban megragadott, az az, hogy mennyire nem gondolkodok úgy, hogy én tulajdonképpen "hova valósi" is vagyok. Mekkora öröm, mekkora kiváltság az enyém: És én mégsem becsülöm ezt meg igazán. Előttem a cél, és sok lehetőség..s mégsem használom ki ezeket eléggé. Amit még talán kiemelhetek erről az alkalomról az a lelkület volt, és Isten közelsége. Teljesen hagyományos énekeket énekeltünk,és mégis.. dicsőítettük Istent. Valahogy annyira közel volt Isten..ültem a székben, de tulajdonképpen mintha nem is azt tettem volna..Megújított az egész..fogalmam sincs, mikor voltam utoljára ilyen közösségben.Nagyon jó volt!
Aztán peregtek a napok.. Volt, amikor összerándult gyomorral vártam a nap végét, és természetesen volt, amikor meg nagyon gyorsan elszaladtak az órák.
Ja ami még a héten nehéz volt, az a matek.. Kiderült, hotgy tényleg 2 karót kaptam előző héten, egy órán: Egyet dolgozatra, egyet meg úgy, hogy jelentkeztem, hogy nem értem, eltetszene-e magyarázni..kihívott a tanár a táblához, adott más feladatot is, és természetesen ott sem tudtam ugyanazt, a parabolát levezetni.. (az egyenletet teljesen tudtam)..erre kaptam még egy egyest..pffff.
Természetesen ettől kezdve a matekóráim szörnyűséggé váltak. Előtte izgalom, utána meg néha becsúszott egy kis sírás is.. Kicsit kikészít ez a helyzet. Főleg, ha úgy indul egy óra, hogy Lívia, hajrá, a táblához..
Hát mindig vannak futtatott emberek, most én vagyok a szerencsés. Szóval most úgy elég rendesen imádkozom ezért a helyzetért.
Most a sulinkban csütörtökönként és péntekenként egy jó nagy kavar van, hiszen tanári értekezlet van..ezért az egész órarend át van csinálva, más óráink vannak..
Alan Mortonon (lektoros órán) ki kellett álljak előadást tartani valamiről.. Impróznom kellett (term. nem magyarul, hanem angolul beszéltem) hirtelen, hiszen én a jövőhétre számoltam, fel se készültem.. aztán valahogy mégiscsak túléltem.:)
Tegnap bevittem az angolórára a csíramálét..mert nem tudták hogy mi az! (most már azon sem csodálkoznék, ha ti sem tudnátok:P)
Azt megettük.. a csíramáléról csak annyit, hogy mi nagyon szeretjük..Vettem egyet hétfőn: itthon felejtettem, amire hazajöttem, már csak hűlt helyét találtam..
Aztán megint vetettem egyet, de nem volt órám, szóval itthon hagytam..a hűtőben..
Azt megint elfogyasztották.. (jó mondjuk ebben nincs tartósítószer, szóval pont azt hiszem, hogy aznap járt le egyébként is)
Akkor megint vettek.. azt szimplán itthon megettük..
Aztán megint vettek..na azt tudtam elvinni a suliba. Szóval elég sok csíramálét elfogyasztott a családom ezen a héten. Elég muris volt.
Jó volt nagyon a hetem.. Jövő héten meg ifikonfiiiiiii! Szeretnék menni nagyon-nagyon..Meglássuk:)
A téma: Érsz!?