mi történt

Hát ez jó könnyű nap volt.
Se doga, se felelés... Hát hol élünk?!
Bár nem sokon múlt.
Fizika volt az első óra. Gondolhattam volna, hogy esetleg kíváncsiak rendkívüli tudásomra.
De nem gondoltam.
A terembe bemenet ugyan átsuhant az agyamon egy pillanatra ez az eshetőség, de csak egy pillanatra.
Aztán győzött az élni akarás, és vidám gondolatok tömkelege özönlött agyamba.
Hiszen fiatalok vagyunk!!

Pár perccel az óra kezdete után Tanárúr a gyakorlásra terelte a szót, és valami miatt, úgy döntött, ma vér fog folyni. (Valószínűleg vérrög keletkezett a jobb agyféltekében...)
tehát elkezdte nézegetni ez embereket, majd a naplót, majd rájött, hogy most döntenie kell. Döntött, és khívott egy fiút, akinek Lipecsi volt a vezetékneve.

Nekem is vérrög keletkezett a jobb agyféltekémben.


Mindegy, amúgy a nap eltelt, a többi emlék kitörlődött (a vérrög...)

Voltam egy pályaorientációs előadáson. Megtudtam milyen képességekkel kell azoknak rendelkezniük, akik emberekkel szeretnének foglalkozni jövendőbeli munkájuk során.

kiváló kommunikációs készség, kellemes hang, segítőkészség, legyél tökéletes, vedd magadra mindenki gondját-baját...
Hát mit mondjak. Semmit.

Hazajöttem ebben az időben. Sötét, sötét, hideg vizes, nedves, csúszós, szürke idő.
Itthon megint kitörlődött a délután.
Azt tudom, hogy elkezdtem oboázni. Kényszerítettem magam, hogy gyakoroljak. Odaálltam a kottaállvány elé, és belefújtam az oboámba, majd többször megismételtem, míg már magától is ment.
Ez a folyamat 1 órahosszáig tartott.
Nem tudom, mi lesz itt a versenyig, de ha így haladok, szárnyalni fogok...
pfff...

És akkor kedvenc mondatommal zárom soraim: Jó éjszakát (gyerekek) !