vasárnap

Nem tudok képet feltölteni, úgyhogy képzeljen mindenki maga elé egy magas épületet, nagy üvegablakokkal, előtte meg egy szürke, laposabb tetőt, amin ül egy lány, napszemüvegben, felhúzott térdekkel.

Ugyanis ezt akartam feltölteni valamilyen okból kifolyólag.

Most jöttem haza az imaházból. A mai napot végigdolgoztam, ha lehet így fogalmazni.
Elrohantam bibliakörbe reggel, pedig nem akartam. Gondoltam is magamban, minek kell ezt kényszeríteni, nem lehet olyan, hogy néha nem megyünk?!
Aztán kiderült, hogy rajtam kívül csak 1 lány volt, és nélkülem elég kínosan érezhette volna magát..
Végülis jó volt az. :))

Istentisztelet: oboáztam egy énekben, volt egy kis zenekari kíséret, csellózott Berta, Bazsi, hegedült nagynéném meg egy lány még. Én oboáztam és ennyi. Ritkán van ilyen, pedig olyan szép így együtt a ének.

Délután meg 2 énekben is oboáztam.
Pár percel az ének eljátszása előtt ott ültem egy széken a gyülekezettel szemben. Előttünk még egy bácsi bizonyságot tett.
Ott ültem, és gondolkoztam, miről is szól ez az ének?!
Tényleg, miről?
Hálát adok Istennek... ez volt kb a cím, a szövegét nem is tudtam.
Őszinte voltam magamhoz, és nem volt szép, amit láttam magamban.
Nem volt bennem egy picike hála sem. Semmi.
5 perc múlva eljátszom ezt az éneket, és addig valamit tenni kellene, különben nincs értelme szolgálni, ha nincs mit adjak...
Imádkoztam Istenhez, már nem emlékszem, mitmondtam. Őszinte volt, és bűnbánó. És rövid.


Letelt az 5 perc. Eljátszottuk az éneket, és nagyon szép volt.

Most meg tanulnom kell, így is kicsit haragszom magamra, hogy itt netezek.
Megyek is . :))