Pipa

2010. szeptember 2., csütörtök

Ez a nap...!

Első nap a suliban.

Reggel 6 óra. Felriadok. ma milyen nap van? Hétfő? Kedd? Szerda? Nem az tegnap volt. Akkor csütörtök. De ugye nem péntek?! Nem. Jajj megnyugodtam.

Nincs első órám. Akkor alhatok tovább.

De mit is álmodtam? Úgy emlékszem rosszat. Akkor mégsem kéne visszaaludni, hátha visszatér.
Á mindegy, a rossz után jó kell következzen.

Visszaalszok.

Reggel 6 óra 13 perc. Felriadok. Még van időm, alszok vissza.

Reggel 7 óra 06 perc.
Hangokat hallok. Messziről, ködösen, már foltokat is látok. És dübögést érzek. ja, csak Barnus az, kisöcsi, ébreszt. Szívroham. Már 7 óra?? El fogok késni, 7kor megy a buszom. Ja nem, ebben az évben nincs első órám. Ja és biciklivel terveztem suliba menni.
Ó akkor még van 5 percem felébredni. Ez a luxust!

Felkeltem végül, nem volt mit tenni. Elővettem a Bibliám, legegyszerűbb ha még itt a meleg ágyban elolvasom az Útjelzőt, aztán mehetek dolgomra-gondoltam.
Tévedtem.
A meleg és puha ágyban való Bibliaolvasás nekem nem vált be.

Felkeltem, ugrás az időben, indulok a suliba biciklivel.
A táskám majd leszakad, szó szerint kezd engedni a varrás...
A táskámmal együtt a kezem is majd leszakadt, ráadásul a táska vállpántja elszorította a nyaki erem, amitől kezdtem szédülni...Szembeszél, meleg, hideg, de odaértem!!!

Olasz: semmi. Csak a nyári élmények.

Hittan: semmi. Elmaradt.

Matek: semmi. Csak beszélgettünk. A tanár kérdezte nem hiányoznak-e nekem a könyveim. Nem értettem mire céloz. Később rájöttem, hogy elfelejtettem elhozni a tankönyveimet a könyvtárból.
Micsoda dolog!

Magyar: azért a semminél több volt. Verset elemeztünk. Hasznos és unalmas.

Utána nem találtam a telefonom. Már kezdtem azt hini, a táskám tényleg benyel dolgokat, mikor Ancs mondta, nézzem meg a portán. Megnéztem, és ott volt, valaki leadta. Köszi Valaki!


Hazasuhantam, aztán itt csak homályosan emlékszem mi történt, ez a rész kiesett egészen a Neo Zitran.ig. Meg Bibliát is olvastam. Végre. :)
Ittam, mert féltem hogy megfázok.

Végül a nap zárása: Chopin kóruspróba.
Megtartottam életem első szólampróbáját. Aranyos volt az alt, jól haladtunk, én meg jól megkönnyebbültem. Nem is ment olyan nehezen.
Bár az, hogy 3 lengyel darabot ellett megtanulnunk, úgy, hogy senki sem tud lengyelül, és a dallam is új... de megoldottuk a problémát, és kiejtettünk minden szót!
Amelyek körülbelül így néztek ki: Cheighti Bie ta na kurnela mzietnjzkt hfgfgs. Igen, így.

Hősök vagyunk, alt!

És most itthon vagyok

1 megjegyzés:

Klári B. írta...

A lengyelekrol a Perpetuum Jazzile korus jut eszembe. Keress utanuk a You Tube-on, nagyon vaganyak. :)