vasárnap

Nem tudok képet feltölteni, úgyhogy képzeljen mindenki maga elé egy magas épületet, nagy üvegablakokkal, előtte meg egy szürke, laposabb tetőt, amin ül egy lány, napszemüvegben, felhúzott térdekkel.

Ugyanis ezt akartam feltölteni valamilyen okból kifolyólag.

Most jöttem haza az imaházból. A mai napot végigdolgoztam, ha lehet így fogalmazni.
Elrohantam bibliakörbe reggel, pedig nem akartam. Gondoltam is magamban, minek kell ezt kényszeríteni, nem lehet olyan, hogy néha nem megyünk?!
Aztán kiderült, hogy rajtam kívül csak 1 lány volt, és nélkülem elég kínosan érezhette volna magát..
Végülis jó volt az. :))

Istentisztelet: oboáztam egy énekben, volt egy kis zenekari kíséret, csellózott Berta, Bazsi, hegedült nagynéném meg egy lány még. Én oboáztam és ennyi. Ritkán van ilyen, pedig olyan szép így együtt a ének.

Délután meg 2 énekben is oboáztam.
Pár percel az ének eljátszása előtt ott ültem egy széken a gyülekezettel szemben. Előttünk még egy bácsi bizonyságot tett.
Ott ültem, és gondolkoztam, miről is szól ez az ének?!
Tényleg, miről?
Hálát adok Istennek... ez volt kb a cím, a szövegét nem is tudtam.
Őszinte voltam magamhoz, és nem volt szép, amit láttam magamban.
Nem volt bennem egy picike hála sem. Semmi.
5 perc múlva eljátszom ezt az éneket, és addig valamit tenni kellene, különben nincs értelme szolgálni, ha nincs mit adjak...
Imádkoztam Istenhez, már nem emlékszem, mitmondtam. Őszinte volt, és bűnbánó. És rövid.


Letelt az 5 perc. Eljátszottuk az éneket, és nagyon szép volt.

Most meg tanulnom kell, így is kicsit haragszom magamra, hogy itt netezek.
Megyek is . :))

fénygraffiti

Ilyen az életünk. Csak egy pillanat, aztán eltűnünk a Földről.
Rajtunk kívül még hatmilliárdan ugyanezt teszik.

a semmi

Ilyen fáradtan még soha nem írtam blogot.
Semmi értelme felsorolni, hány helyen kellett 100 %-osan teljesítenem ma...
Illetve hány helyen kellett volna.

De végül egyik helyen sem sikerült. Ez így nem éri meg. Vagy a suliban "leszek ott", vagy a zenesuliban, vagy este kóruson, ja és itthon...
Hajjaj nehéz a választás... zenesuli.
Na ezt is megbeszéltem magammal.

Nem maradt semmim, amit ideírhatnék. Semmi. Csak a fáradtság, és a tennivalók listája, ami senkit sem érdekel. Igazán sajnálom. :)

Lesz egy meglepetésem a blog olvasóinak. Nem most, pár hónap múlva. Vagy év. De jó lesz :))

értelem és érzelem

Írni fogok egy újabb bejegyzést, egy újabb ezredik unalmas és lényegtelen bejegyzést.
Vajon mi készteti az embereket, hogy világgá kürtöljék a dolgaikat, mikor alig érdekel valakit. Vagy senkit.
Ez nem önsajnálat, csak elgondolkodtam.

Annyi érzelmes ömlengős blog van, amennyit ember még el nem olvasott.
Főleg a szerelem köré épül a mondanivaló. És a csalódás köré.
A kis tini lánykák érzelmes kirohanásai... persze semmi bajom velük, csak tényleg nincs értelme...
Bár lehet, hogy nekik ettől jobb lesz. és az is lehet, hogy pár ember miatt csinálják az egészet.
A mi blogunk is ilyen egyébként. Pár ember olvassa, de miattuk érdemes.
Meg most már tesóim innen tudnak rólam az egyetemen. :)

Mennem kell takarítani. Mire anya hazajön kész legyen. Meg gyakorolni, meg tanulni, a többibe nem gondolok bele!

Késő.

oboa gyakorlás :D

én azért nem vágom földhöz az oboám, de áááááááááááááááááá.
:D

Ez a nap...!

Első nap a suliban.

Reggel 6 óra. Felriadok. ma milyen nap van? Hétfő? Kedd? Szerda? Nem az tegnap volt. Akkor csütörtök. De ugye nem péntek?! Nem. Jajj megnyugodtam.

Nincs első órám. Akkor alhatok tovább.

De mit is álmodtam? Úgy emlékszem rosszat. Akkor mégsem kéne visszaaludni, hátha visszatér.
Á mindegy, a rossz után jó kell következzen.

Visszaalszok.

Reggel 6 óra 13 perc. Felriadok. Még van időm, alszok vissza.

Reggel 7 óra 06 perc.
Hangokat hallok. Messziről, ködösen, már foltokat is látok. És dübögést érzek. ja, csak Barnus az, kisöcsi, ébreszt. Szívroham. Már 7 óra?? El fogok késni, 7kor megy a buszom. Ja nem, ebben az évben nincs első órám. Ja és biciklivel terveztem suliba menni.
Ó akkor még van 5 percem felébredni. Ez a luxust!

Felkeltem végül, nem volt mit tenni. Elővettem a Bibliám, legegyszerűbb ha még itt a meleg ágyban elolvasom az Útjelzőt, aztán mehetek dolgomra-gondoltam.
Tévedtem.
A meleg és puha ágyban való Bibliaolvasás nekem nem vált be.

Felkeltem, ugrás az időben, indulok a suliba biciklivel.
A táskám majd leszakad, szó szerint kezd engedni a varrás...
A táskámmal együtt a kezem is majd leszakadt, ráadásul a táska vállpántja elszorította a nyaki erem, amitől kezdtem szédülni...Szembeszél, meleg, hideg, de odaértem!!!

Olasz: semmi. Csak a nyári élmények.

Hittan: semmi. Elmaradt.

Matek: semmi. Csak beszélgettünk. A tanár kérdezte nem hiányoznak-e nekem a könyveim. Nem értettem mire céloz. Később rájöttem, hogy elfelejtettem elhozni a tankönyveimet a könyvtárból.
Micsoda dolog!

Magyar: azért a semminél több volt. Verset elemeztünk. Hasznos és unalmas.

Utána nem találtam a telefonom. Már kezdtem azt hini, a táskám tényleg benyel dolgokat, mikor Ancs mondta, nézzem meg a portán. Megnéztem, és ott volt, valaki leadta. Köszi Valaki!


Hazasuhantam, aztán itt csak homályosan emlékszem mi történt, ez a rész kiesett egészen a Neo Zitran.ig. Meg Bibliát is olvastam. Végre. :)
Ittam, mert féltem hogy megfázok.

Végül a nap zárása: Chopin kóruspróba.
Megtartottam életem első szólampróbáját. Aranyos volt az alt, jól haladtunk, én meg jól megkönnyebbültem. Nem is ment olyan nehezen.
Bár az, hogy 3 lengyel darabot ellett megtanulnunk, úgy, hogy senki sem tud lengyelül, és a dallam is új... de megoldottuk a problémát, és kiejtettünk minden szót!
Amelyek körülbelül így néztek ki: Cheighti Bie ta na kurnela mzietnjzkt hfgfgs. Igen, így.

Hősök vagyunk, alt!

És most itthon vagyok

Napra mosolygó

Aha, mosolygó. Miért is ? Csak mert jó lenne pozitívnak lenni..igen, ezen a gyászos napon mondom ezt, szeptemben 1-én. Kedves diáktársaim! Már nincs sok hátra, csak 185 nap! Csak 185! :D
Nos, azért nem is olyan rossz ez az élet. Kétségtelenül örömmel töltött el, hogy láthattam az osztálytársaim derüs arcát, hogy találkozhattam szeretett tanáraimmal..
Ja.. és itt a probléma. A két kedvenc tanáromnak búcsút kellet intenem a napomon. Mindjárt az elsőn.
Sajnos a fél tanári kart kicserélték és nagy kár, hogy az angol tanárom elmúlt 57, a magyar tanárom pedig hittan szakos is..és megvonták tőle a magyar órákat.
Szörnyű. Kell egy hét, hogy ezt én feldolgozzam.
Változások. Kaptam egy menza menzát, viszlát Sólyom bisztró. No práblöm, minusz 5 kiló.
Minden nap lesz bioszom és angolom. Ráadásul tripla. Ha ez a tudásanyag belém tud majd áramlani...akkor összejöhet a nyelvvizsga és a biosz közép..emelt.
Nyelvvizsga----> mindenképpen kell. Az egész osztályom idén rakja le, most mondta pedig ofő, hogy 8 ember maradjon 12.-ig...legyek pont én a szegény áldozat? :D
Éss ez a nyár valóban csodálatosan szép volt. Tegnap Zsófinál aludtam és nagyon szuper volt beszélgetni egy picit. Barnusoztam és Regiztem a napokban..rokonlátogatások, takarítás, vásárlás. Sunshine, nosztalgia.
Jöhet a tanulás. Igen, végülis jöhet. Okosabb leszek (na jó, szebb nem :D ) lesz több papírom, a szép-új Micimacis spirálfüzetem telítődik és én egyre közelebb jutok a nyelvvizsgához..

Hékás! És pénteken érkezik az én saját-szép-új klarinétom!!
Szóval napra mosolygó.Még egy kis napsütés azért nem ártana, de kezdetnek már az optimizmus is megteszi. Have nice week! :)