Mosolygós karcolatok

Adok pár szösszenetet az egyáltalán nem-mindennapi-életemből...már úgyis teljesen mindegy, túlságosan régóta írok én ide,felesleges fényeznem magam..x)
- A múltkori, (tavalyi) lekésem-a-buszt-Istenem-adj-egy-helikoptert esetem óta sajnos halandó ember révén újra megismétlődött ez az epizód az életemben.
És az a kegyelem, hogy újból happy end-del ért véget.
Szaladok a buszhoz. Megpillantom a buszmegállónál álló tömeget. Megigazítom a hajam, kihúzom magam...-Huhh, ezt megúsztam.-Gondoltam naívan.
Odaérek a tömeghez. Hangos nevetés fogad, és hahotázva újságolják: Teeeeee, képzeld...jött a buszunk, mentünk pár métert, majd megállt. Hátrakiáltott a buszsofőr, és azt mondta, hogy menjünk vissza a buszmegbe..Érted ezt?
(Magamban: Naná, hiszen én még akkor nem voltam a buszon..)
2perc múlva feltűnik egy ragyogó, mosolygós, hosszú, új busz. Felszállunk. Megyünk 20 m-ert, és LEROBBANT.. Na, erre a tömegből egyöntetűen úgy kirobbant a nevetés, hogy igazán sajnáltam, hogy nem volt nálam egy kamera.
Visszamegyünk..Visszaáll az eredeti első tragacs buszunk, ahonnan leküldték őket.Tehát teljesen felesleges volt ez a 3-mas kanyar, azt leszámítva, hogy így én is közben megérkeztem. ÉS azzal furikáztunk egészen Vásárhelyig. Mi ez, ha nem csoda? :)
-Íme egy bonyolult történet, az én bonyolult életemből:Még tavasszal volt a zilahi konfi, ahol ugye részt vettem. Nagyon szuper volt, egyedül egy bibi volt csak, hogy ottfelejtettem a csizmám..sebaj mondom, küldök egy üzit az ottani lelkip. feleségének, nagyon kedves, ismerem is :) Meg is oldódott, meg minden..aztán úgy augusztus felé újra ráírtam, hogy megvan-e, mizus vele. Kiderült, h ő is (mert én is) ráfelejtett, de semmi baj, mert megvan a csizma.Egy másik kedves ismerősömék, -akik békésiek- felajánlották, hogy elhozzák, mert úgyis arra járnak, BIZTOS otthon lesz a család, amikor mennek. Hát nem voltak otthon :D Aztán jött a hír, h a K. család pont Zilahon volt, és immár Magyarországon van a csizmám...Tudjátok, örömünnep, már nem lesz vám :D Aztán kiderült, h Orsival találkozok, elhozza. Orsi otthon hagyta. :) Balázs kivitte a buszmegbe Boginak,aki szintén Szegedre igyekezett. Bogi majdnem fent felejtette a buszon, úgy rohant vissza érte fel, a buszra. Ezután majdnem én felejtettem rá, de aztán mind a 2 szememmel egész buszút alatt a csizmára összpontosítottam, nehogy az kereket oldjon valami oknál fogva. Végül hazakerült, és hálás vagyok érte Istennek és a kedves, segítőkész testvéreknek, akik sokat segítettek a hazakerülésében. Azóta a cipésznél van.Ez a kedvenc csizmám.
-Végül egy szösszenetnyi meglepetés-sztorival zárom bejegyzésem.
Előzmény: Orsi panaszkodott, h ő nagyon-nagyon szeretne egy fekete alapon fehér, lehetőleg ökölnyi nagyságú pöttyös esernyőt, csakhát a csabai Deichmann-ban elfogyott.
Mire gondol ekkor Livi? Úgyis itt a szülinapja az én barátnőmnek, majd én szerzek neki eggyet.
Elmegyek a szentesi D-ba, kiderül, h itt sajnos nincs. Felhívjuk a hmvásárhelyi üzletet, sajnos ott sincs. A szegedit: elfogyott. Kecskemétit: elfogyott. Pestit: elfogyott. Pécsi: elfogyott.Ekkor már mind a 2 eladó nevetett, és azon agyaltunk, h Csabán vajon melyik D.-ban lehetett Orsi, mert 2 üzlet van. Erre logikusan úgy gondoltuk, hogy biztos a központban elhelyezkedőben.De melyik van a központban? Hát talán a szarvasi úti van a város szélén...újabb tárcsázás,s monoton betanultsággal kezdi a nő:
Szervusz, én Andrea vagyok a szentesi Deichmann-ból, és érdeklődni szeretnék, hogy fekete alapon fehér, lehetőleg ökölnyi nagyságú pöttyös esernyőtök van-e? Válasz: hah, sajnos nincs...... Köszönöm, viszlát!
Erre berobog a másik eladó, és kihoz a szentesi üzlet raktárából egy FEKETE ALAPON FEHÉR PÖTTYÖS ESERNYŐT. Éljen! :)