A napocska a felhőkön keresztül is süt

Elmesélem nektek, hogy a hitem ezen a héten milyen tapasztalatokkal ajándékozott meg.
Rögtön a visszafele útnál kezdeném.
Tibi bácsi bevitt a buszmegállóba Csabára hétfőn. Még volt egy fél órám, és közben mellém szegődött egy bácsika. 2 férőhelyes padok vannak ott, tehát eléggé adott egy beszélgetés kezdetéhez a helyszín, főleg, ha ilyen közlékeny bácsika a "szomszéd".
Nos, nyilván sejthetitek hogy leszólított. Az első gondolatom az volt, hogy mi köze van hozzám, mit akarhat..Igen, szégyellhetem magam, ez volt a legelső gondolatom.
A második hogy milyen pesszimista és félénk vagyok, és ez a bácsi nem árthat nekem. Különben is Isten itt van, még jó is kisülhet ebből az egészből.
Tulajdonképpen nem esett nehezemre beszélni vele, elővettem a filozófikus énemet, bölcs megjegyzésekkel fűszerezett körmondataimat, és nem utolsó sorban a mindent eláruló heves fejmozgást.
Éreztem, hogy Isten küldte őt ide hozzám, és amikor jött a busz eszembe jutott, hogy vannak nálam traktátusok( ki nem állhatom ezt a szót), de akkor még nem volt erre érett az alkalom.
Felszálltam a buszra, és azért imádkoztam, hogy üljön mellém a bácsika.
Mellém ült a bácsika. A mondataimból, a világnézetemből feltűnt neki hogy nem egy átlagos lány mellett ül. Az út közepén nyíltan megkérdezte hogy mi az oka az Isten-félelmemnek. Miközben hálát adtam Istennek a kérdésért- elmeséltem a megtérésemet, és beszéltünk a keresztyénségről.
Orosházáig eljutottunk a lelki dolgainkig, és még két traktátust is adtam neki, amit MEGKÖSZÖNT. Imádkozom érte.
Kedden volt a versfelmondás a suliban. Ennek is megvan a maga története. Elég szigorú tanárom van, akit ennek ellenére nagyon szeretek. Vasárnap esdekelve felhívtam, hogy nem lehetne-e kedden felmondanom a verseket, amiket még a zilahi konfin is tanultam- sokan hülyének is néztek- de nem lettem vele kész teljesen.
Amikor felhívtam elmondtam neki bajomat, mire válaszul azt mondta, hogy még pénteken elcsúsztatta keddre a határidőt, mert ő sincs hétfőn suliba. Válaszul elmondtam neki, hogy az imént imádkoztam a barátnőmmel ezért, mire ő azt felelte, hogy van egy meghallgatott imádságom.
Kedden és szerdán minden prímán ment, az irodalom tz-m (amire semmi esélyt nem láttam), nagyon jól sikerült.
Pénteken föci tz: érdekes, pont jó kifejtőket kaptam..
Az apostolt nem sikerült elolvasnom, és a tanárom szerdára rakta a dogaidőpontot.
Istené a dicsőség! Csak ennyit tudok mondani. Természetesen ebben az én munkám is benne van, csütörtökön 11-kor feküdtem, másnap 4:40-kor keltem, és ez volt az általános.
Pénteken nem ismertem meg a szomszédfiút a liftben (17 éve a szomszédom), a logopédusnál alig bírtam olvasni, és a zenekaron kiesett a számból a hangszer kis híján.De túléltem.
A konfi utáni löket megvolt, viszont most kezdem érezni, hogy itt dől vagy épül fel a dolog: Most kezd nehézzé válni számomra is a Biblia olvasás, és megharcolnom hogy töltsek elég időt Istennel, és utáljam a bűnt. De nem adom fel. Nem, és nem.